Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Csízy Katalin kötete nemcsak érdekes és fontos tanulmányokat tartalmaz, hanem azt is, hogy hiánypótló munka. A hatalom eredetének és természetének kérdései ugyanis a mai napig alapvető problémát jelentenek, és a fogalomtörténeti fejlődés megértése hasznos kulcsa annak, hogy világosabban lássunk abban a kérdésben, hogy egyes, az antikvitás filozófiai iskolái által (pythagoreizmus, platonizmus) kidolgozott és szisztematikusan vizsgált, sőt a praxisban megvalósított erényfogalmak hogyan élnek tovább az európai uralkodói képben, illetve a királytükröket nyújtó művekben. Nagyon hasznos, hogy a kötet nemcsak a főbb uralkodói erényeket mutatja be, hanem azok fejlődését is három külön fejezetben, így az olvasó már a könyv szerkezete révén is betekintést kap e fejlődés természetébe. Hazai szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy a szerző a Havas László által megkezdett úton haladva folytatja az Intelmek irodalomtörténeti helyének, lehetséges előképeinek vizsgálatát, miközben természetesen azt is bemutatja, hogy a mű szerint milyen az ideális keresztény uralkodó. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a kötet meggyőz arról, amiről manapság talán hajlamosak vagyunk elfeledkezni, nevezetesen, hogy a helyes kormányzás alapfeltétele a humanitas, amellyel kapcsolatban a philanthrópia jelenti a kardinális erényt. (Hamvas Endre)