A korombéli ember sok mindent átélt már ebben az országban. Éppen elkerülte a szörnyű ötvenes éveket, az amnesztia után eszmélt és mire felnőtt lett, recsegni ropogni kezdett a szocializmus remek épülete. Aztán beköszöntött a vad kapitalizmus, eredetinek egyáltalán nem nevezhető tőkefelhalmozás, a köztulajdon kiárusításának kora.
Szállítás:
1-2 munkanap
Készleten
Eredeti ár:
2 700 ,-
Online ár:
2 268 ,-
Adatok
Raktári kód:
152708
ISBN:
9789634140870
EAN:
9789634140870
Megjelenés:
2016.
Kötésmód:
puhatáblás
Oldalszám:
248
A korombéli ember sok mindent átélt már ebben az országban. Éppen elkerülte a szörnyű ötvenes éveket, az amnesztia után eszmélt és mire felnőtt lett, recsegni ropogni kezdett a szocializmus remek épülete. Aztán beköszöntött a vad kapitalizmus, eredetinek egyáltalán nem nevezhető tőkefelhalmozás, a köztulajdon kiárusításának kora. A következő fordulóban az intézményesített tolvajlás, mostanában pedig az új állami monopolkapitalizmus, nepotizmus és autoriter rezsim kiépítése a cél. A természettel való kapcsolat rendezése ezen időszak alatt soha, sehol nem szerepelt a sürgős teendők listáján. Mégis voltak és vannak, akik megpróbálják. Eme úttörők egy maroknyi csoportjáról szól ez a könyv.
Dr. Borsos Béla némi malíciával túlképzett sarlatánnak mondható. Lódoktori – ahogyan annak idején mondták – diplomáját szögre akasztva a környezetvédelem lett a vesszőparipája. Szabadúszó, volt parlamenti szakértő, tudományos kutató, szaktanácsadó és az ENSZ szerződéses munkatársa. Bár földrajzból doktorált, mégis ökológusnak – humánökológusnak – képzeli magát. A rendszerelméletet tartja ember és természet kapcsolata legkívánatosabb rendező elvének. Részt vett a magyar Tisza-völgy tájgazdálkodási koncepciójának kidolgozásában. A gyűrűfűi ökofalu egyik alapítója, meghívott egyetemi oktató, a „publikálj vagy pusztulj” törvényének értelmében öt könyv és számos hazai, külföldi szakcikk, könyvfejezet szerzője. Mellesleg szakfordító és szinkrontolmács, mert valamiből mégis csak meg kell élni.
Dr. Borsos Béla némi malíciával túlképzett sarlatánnak mondható. Lódoktori – ahogyan annak idején mondták – diplomáját szögre akasztva a környezetvédelem lett a vesszőparipája. Szabadúszó, volt parlamenti szakértő, tudományos kutató, szaktanácsadó és az ENSZ szerződéses munkatársa. Bár földrajzból doktorált, mégis ökológusnak – humánökológusnak – képzeli magát. A rendszerelméletet tartja ember és természet kapcsolata legkívánatosabb rendező elvének. Részt vett a magyar Tisza-völgy tájgazdálkodási koncepciójának kidolgozásában. A gyűrűfűi ökofalu egyik alapítója, meghívott egyetemi oktató, a „publikálj vagy pusztulj” törvényének értelmében öt könyv és számos hazai, külföldi szakcikk, könyvfejezet szerzője. Mellesleg szakfordító és szinkrontolmács, mert valamiből mégis csak meg kell élni.
Vélemények
Hírek
