Mindig érdekes, hogy mit gondolnak rólunk a külföldiek. Mondjuk, egy orosz nő, aki régóta itt él nálunk: érzi-e, amit mi érzünk? Szereti-e, amit eszünk? Mit gondol, mondjuk, a mi húsvéti ünnepünkről, amikor olcsó kölnit locsolunk a szebbik nem képviselőire? Vagy - ez már rázósabb téma - a mi 56-os forradalmunkról?...
Laszlóczki Valentina könyve erről is szól, de még mennyi mindenről! Odavarázsol minket a kis dél-uráli faluba, ahol felnőtt, és megelevenednek előttünk a „szovjet" emberek: az a letűnt világ, amelyben volt jó is, rossz is, de Valentina szeret inkább a jóra emlékezni. És ott vagyunk vele a diplomáciai fogadásokon a magyar nagykövet férjével; hol vicces, hol szomorú történeteket mesél el - kedves iróniával, de senkit sem megbántva. És mesél a Down-szindrómás fiáról is, akit annyi szeretettel nevelt fel. Mert ő ilyen: csupa szeretet, kedvesség - aki ugyanakkor nagyon szép mondatokat tud írni. Oroszul is, magyarul is.