Nem él, aki a múltra vak ? vonatkozik ez személyes sorsra, történelemre egyaránt. Miután 2006-ban összegyujtött verseinek szigorúan komponált életmu-mérlege megjelent, új verseiben ismét nehéz feladatot vállalt a költo. Összerakható-e még az emlékek, a megélt örömök, fájdalmak, a rövid boldogság és a hosszas szorongás cserepeibol a múlt? A letelt ido emlékeibol négy ciklusban négy férfi arcképe rajzolódik ki a valóságos és a metafizikus létezés síkján. Mind a négy ciklus egy régi verssel kezdodik, mintegy a foszereplo bemutatásaként, és mindegyik egy egészen új verssel zárul: négy gongütés. s persze a kötet gondolatisága túlmutat az emlékezés benso szándékán. Meghatározó motívuma a verseknek a búcsú, az elmúlás, a fájdalom vagy ?csupán? a szépség, a fiatalság végessége. Mert az emberélet az örökkévalóságnak csak egy pillanat: ?Egy pillanatig éltem, / akár a fáklyafény?, s az átélt élet és a munka értelme, jövoje vagy jövotlensége. számvetés ez a kötet is ? méltóság, fegyelem, tisztaság árad Gergely Ágnes lírájából: ?a szó, mint a szeg, erosen leverve, / és megy a vers az ítélet felé.?