Glogovácz Simon meghal, de magát meg nem adja ? a mindenható foszerkesztonek, aki visszautasította, a lektornak, aki kéziratait papírkosárba dobta, a szerkesztoknek, a rovatvezetoknek, a folyóiratok ?igényeseinek?. Tragikus hirtelenségu halála egyszeriben felkapottá teszi, a hírt az újságok gyászkeretben hozzák, a költo hagyatékáért kiadók vetélkednek, a kritikusok szuperlatívuszokban vitatkoznak.
Eközben a budai hegyekben tömegek hallgatják áhítattal a szentéletu prédikátort, a jelen és jövo látnokát. A remete megszólalásig hasonlít? Igen, Glogovácz Simon él ? agyafúrt ál-öngyilkossága teljes sikerrel járt ?, most már élvezni akarja posztumusz dicsoségét. De a kiadónak, kritikusoknak, folyóiratoknak nem kell az élo Glogovácz, csak a mártír volt üzlet és szenzáció.
És ekkor kezdodik Glogovácz Simon vándorútja. Megismerkedik József nádor haladó lelkületu imádójával, a balatoni villatulajdonos ?szegény özvegyemberrel?, az oszülo halántékú íróval, a Memphis irodalmi kávéház törzsközönségével, a ?kéklámpás novel?, az okos és kiábrándult festonovel, aki végül maga is giccspingálásra adja fejét? a féltehetségek és féléletuek birodalmának ?állampolgáraival?, és végül találkozik ? önmagával.
A szatirikus kisregény mondanivalója: a tehetség kötelez, a tehetséges ember felelosséggel tartozik magának, a társadalomnak. Ebben a könyvben csupa olyan ember lép színre, aki ezt szem elol téveszti, tudatlanságból vagy tudatosan. Közéjük kerül Glogovácz Simon, a nagy cápák közé a kis cápa, és természetesen ? o marad alul.