Nincs engedélyezve a javascript.
Béres Ilona
Felsorolhatatlan színpadi szerep, temérdek játékfilm, tévéfilm és szinkron, megannyi legendás színész- és pályatárs. Béres Ilona emlékezetes színházi szerepeit, a korabeli fogadtatást és kritikát, az életét végigkísérő legfontosabb műveket és motívumokat Ablonczy László tekinti át – a néhai színigazgató, a mindenkori író-kritikus és a személyes jó barát szemével.
Szállítás:
1-2 munkanap
Készleten
Eredeti ár:
5 900 ,-
Online ár:
4 956 ,-

Árakkal kapcsolatos információk:

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes ár
Előrendelői ár: a megjelenéshez kapcsolódó, előrendelőknek járó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb ára ezen a weboldalon
Aktuális ár: a vásárláskor fizetendő ár
Tervezett ár: előkészületben lévő termék tervezett könyvesbolti ára, tájékoztató jellegű, nem minősül ajánlattételnek
Kötött ár: a terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

Adatok
Raktári kód:
206369
ISBN:
9786156434166
EAN:
9786156434166
Megjelenés:
2022.
Kötésmód:
keménytáblás, cérnafűzött
Oldalszám:
224
Nyelv:
magyar

Felsorolhatatlan színpadi szerep, temérdek játékfilm, tévéfilm és szinkron, megannyi legendás színész- és pályatárs. Béres Ilona emlékezetes színházi szerepeit, a korabeli fogadtatást és kritikát, az életét végigkísérő legfontosabb műveket és motívumokat Ablonczy László tekinti át – a néhai színigazgató, a mindenkori író-kritikus és a személyes jó barát szemével.


A lendületes, anekdotákkal színesített esszé mellett dokumentumok, családi zsánerképek, színházi és filmes standfotók, korabeli plakátok elevenednek meg a könyv lapjain. Albumunkkal az idén nyolcvanéves Béres Ilonát köszöntjük.


„Az élet körülbelül örökké tart. A betegség oly meglepően jött, mint a váratlan vihar. A halál, nagy ritkán, oly csodálkozást keltett, mint a vas­tag hóbunda, amely reggelre kelve, betakarta a tegnapi tájképet. Ám a halottak sem látszottak örökre elmenni. Csak egy kicsit félreálltak, megengedték, hogy örököljenek utánuk, osztozkodjanak maradékaik, s életük történetét apróra megbeszélhessék az élők. Elmentek, lepihen­ni egy kissé. Bizonyos, hogy húsz-harminc esztendő múlva visszatér­nek, miután jól kinyugodták magukat. S elölről kezdik az egész életet. Legalább ezt dalolta a tücsök nyárvégi estéken.” (Krúdy Gyula)

Vélemények
 
Hírek