Az egyiptomiak kiváló mesteremberek voltak, és kifinomult érzékük volt a színekhez. Az ékkövek és a kövek iránti érdeklődésük valószínűleg az okkultizmusból fakadt, aminek köszönhetően amulettként és díszként is használták őket. Nők és férfiak is viseltek talizmánokat a testük bármely olyan részén, amit sebezhetőnek vagy kevésbé szépnek véltek. Kövekből és aranyból készítettek szkarabeuszt, sólymot és más figurákat a gonosz erők és a balesetek elleni védelemül, illetve a jó szerencse érdekében. A vadállatok szarva és agyara, valamint a ragadozó madarak karmai – a valódiak, nem a másolatok – misztikus tulajdonságokkal bírtak a számukra, az ékszerek, amulettek formáját pedig az határozta meg, hogy óvó célból viselték őket, habár az ékkövek a gazdagságot és a társadalmi rangot is szimbolizálták, és kétségkívül a vonzerő növelése érdekében is viselték őket. Ha a kövek kedvező hatásokat gyakoroltak az emberre, akkor nem szabad elfeledkeznünk az istenek díszeiről sem. Szobraikon a szentélyeikben bemutatott napi szertartások részeként cserélődtek a ruhák és az ékkövek. A halottakat is a legkiválóbb kövekkel borították túlvilági útjukra. Még akkor is vele temettek egy egyszerű gyöngyfűzért, ha az elhunyt alacsonyabb rangú volt. Úgy tűnik, hogy a megfelelő információk birtokában az ember kövek egész sokaságát gyűjthette össze ellenségei, a betegségek vagy a vadállatok támadásának elkerülése, vagy a segítő erők elnyerése érdekében.