Nincs engedélyezve a javascript.
A fogság évei
Olbitz Ferenc 1926-ban született Budapesten. A négy polgári elvégzése után vegyészgyakornokként kezdett el dolgozni, majd 1943-ban szülei elektroműszerész-inasnak adták. 1944 őszén, a nyilas uralom idején előbb Budapesten osztották be honvédelmi munkára, majd sorstársaival együtt a nyugati határszélre került, ahonnan 1945 tavaszán kalandos körülmények között tért haza.
Raktári kód:
234924
Kötésmód:
ragasztókötés
Oldalszám:
80
Szállítás:
1-2 munkanap
Készleten
Eredeti ár:
1 000 Ft
Online ár:
840 Ft

Árakkal kapcsolatos információk:

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes ár
Előrendelői ár: a megjelenéshez kapcsolódó, előrendelőknek járó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb ára ezen a weboldalon
Aktuális ár: a vásárláskor fizetendő ár
Tervezett ár: előkészületben lévő termék tervezett könyvesbolti ára, tájékoztató jellegű, nem minősül ajánlattételnek
Kötött ár: a terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

Adatok
Olbitz Ferenc 1926-ban született Budapesten. A négy polgári elvégzése után vegyészgyakornokként kezdett el dolgozni, majd 1943-ban szülei elektroműszerész-inasnak adták. 1944 őszén, a nyilas uralom idején előbb Budapesten osztották be honvédelmi munkára, majd sorstársaival együtt a nyugati határszélre került, ahonnan 1945 tavaszán kalandos körülmények között tért haza. 1945. május 25-én a megszálló szovjet hatóságok letartóztatták, Ausztriába szállították, ahol egy szovjet katonai bíróság – mintegy negyedórás tárgyalást követően – 15 évi javító-nevelő munkára ítélte. A hírhedt Vorkuta környéki lágerekben raboskodott, többször is csak az orvosok szakértő beavatkozása mentette meg az életét. 1953 novemberében szabadult – betegen, csontsoványan. Felépülését követően nyugdíjba vonulásáig a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalatnál dolgozott. 2012-ben hunyt el. A fogságban töltött évekről a diktatúra évtizedeiben szinte semmit sem osztott meg környezetével, neki és sorstársainak is hallgatást parancsoltak. Ez a lelki szorítás a rendszerváltozás után is csak lassan engedett, a hallgatás falát nehezen törték át az emlékek. Memoárját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség elé.
Vélemények
 
Hírek