Barabás Miklós (1810-1898) Barabás Miklós a magyar reformkor jelképpé magasztosult festoje. O volt az elso, aki muvészi tevékenységével kivívta a társadalom tiszteletét és elismerését, és ezzel az egész magyar muvészetnek nagy szolgálatot tett. Elszegényedett középnemesi székely família sarja, iskoláit a nagyenyedi kollégiumban végezte. A híres intézmény falai között kapott nevelés eredménye volt az a kulturált, elhivatottságot sugárzó magatartása, amely késobb oly vonzóvá tette személyiségét a magyar szellemi élet vezetoi elott. Nagyszebenben tanult rajzolni, s elso mestere Neuhauser Ferenc festo volt. A rajztanulás mellett a Brukenthal-palota képtárában nagymestereket másolt. Tehetsége korán megnyilatkozott, és mikor portrérajzaival megkereste az utazás költségeit ? mivel ösztöndíjat szereznie nem sikerült ?, elindult Bécsbe, a Képzomuvészeti Akadémiára. A császárváros pezsgo muvészeti életébe hamar beilleszkedett, és itt ismerkedett meg többek között id. Markó Károllyal, akivel életre szóló barátságot kötött. Az akadémiai órákon elsosorban rajzkészségét fejlesztette, a császári képtárban pedig klasszikus mestereket tanulmányozott, és mind ezeket, mind nagynevu kortársait másolta is. Arcképmegrendelése is adódott, amellyel megélhetésének költségeit pótolta ki. Mindezt önéletrajzából tudjuk, mert bécsi munkáiból ? néhány grafika kivételével ? jelen tudomásunk szerint semmi sem maradt fenn. Élete végén írt önéletrajza, kiegészítve Jegyzokönyvével ? amelyben csodálatra méltó gondossággal egy életen át feljegyezte muveit ? a magyar muvészetben egyedülálló forrás. A Jegyzokönyvben 2473 tétel szerepel, de a szám korántsem teljes, jelenleg mintegy 3500 murol van adatunk, de a kortársak feltevése szerint Barabás képeinek száma az ötezret is meghaladta.