Szellemes, kedvesen és megértoen kaján, az emberi gyengéket tipikus noi éleslátással tollhegyre tuzo, hosszabb-rövidebb írások sorakoznak egymás után Palotai Boris új kötetében. A mindennapokból ellesett alakok, figurák, típusok és sorsok tunnek fel egy-egy pillanatra ezekben az írásokban, a manöken pl., aki kihízik a munkakörébol, vagy a mellozött no, akinek egyetlen vágya, hogy egyszer az életben o késsen el a randevúról, a szürke hivatalnoklány, akinek az életformáját teljesen felborítja a kölcsön-fridzsider, és így tovább. Nem ?hosök? tehát, de nem is ?ördögök?, s az íróno a kötet ironikus címével is arra szeretne utalni, hogy nem is olyan biztos, mennyi ezekben a dolgokban a ?hiba?, és mennyi az örök emberi gyengeség, ami mindenkor elválaszthatatlanul hozzátartozik a hétköznapok történetéhez, az emberi élethez.