Ez a könyv betekintés egy spirituális elvonulás kulisszái mögé. A tibeti buddhista hagyományban a hároméves kurzus amolyan lámaképző. Az elvonulók tanításokat kapnak, meditációs gyakorlatokat sajátítanak el, ezeket a technikákat kitartóan gyakorolják, amikor pedig letelik a képzésük, felhatalmazást kapnak arra, hogy ők is tanítsanak. Ázsiában rendszerint szerzetesek mennek ilyen hosszú elvonulásra, akik jól ismerik az ezzel járó lemondást is. A nyugati ember számára viszont szenvedés lehet bármiféle „nélkülözés”, és általában a változás, legyen az fizikai vagy mentális. Ám éppen ez a relatív szenvedés – ami nem más, mint a komfortzónából való kilépés – adja meg annak lehetőségét, hogy a gyakorló önmagát valóban megismerje, s abszolút szinten meghaladja magát a szenvedést.
Erre vállalkozott a szerző is. A körülmények ellenére igencsak fordulatos eseményekről, a belső tapasztalatokról és a mestere tanításairól pedig „résztvevő megfigyelőként” naplót vezetett, amelyet most meglepő őszinteséggel tár a nagyközönség elé.