Valahogy élni

(E-könyv)

?Kükülloi Dénesnek egyszer csak nem is annyira fájni, mint inkább elaludni készült a szeme. Zsibbadt volt. Könnyezett s néha nyilallás szaladt végig rajta. Mind a ketton egyszerre s lassan, fájdalmasan. Kükülloi különben is igen-igen rossz szemu ember volt. Nagyon vastag szemüveget hordott az utcán s még vastagabbat tett föl otthon, a mikor irt. Író volt tudniillik. Nem népszeru, kapós, hanem töprengo, józan és lelkiismeretes ember. Azzal a két rossz szemmel mindennek a mélyére nézett. - A mikor eloször észrevette, hogy a papiroson maga elott nem látja a betut s voltaképpen csak találomra ír, végigsuhant a lelkén a hideg. Egy kis katonasipka hevert az asztalon, a kisebbik fiáé, a hogy pedig fölállott, kis takaréktuzhelybe botlott bele, körül szétszórva hevertek a fazekak meg lábosok, tepsik, tortaformák, a legkisebb lányának a játéka. - Rémülten kérdezte: - Mi lesz ezekkel? Mi lesz ezekkel? - Aztán járta a tanárokat s egyszer, a mikor délben tapogatva vak módjára kereste maga elott a kést az abroszon, elszólta magát:- Én vakon nem élek, fiam. Ezt nem követelheti tolem senki. Ha nem tudnak segíteni rajtam, agyonlövöm magam.A felesége hebegve, lélek nélkül felelt:- Dehogy nem tudnak.? (részlet a címadó novellából)