Nincs engedélyezve a javascript.
Távolodó jégtáblákon
Szilágyi István kolozsvári magyar író elsősorban prózaíróként, de talán leginkább regényíróként ismert. Kevésbé ismert - ha egyáltalán az - Szilagyi Istvan közírói, publicisztikai munkássága. Az a "termés", amely csaknem fél évszázad alatt, az 1963-tol 2010-ig terjedő idő során halmozódott fel újságírói, szerkesztői műhelyében - a Helikonban.
Jelenleg nem rendelhető
Eredeti ár:
5 200 ,-
Online ár:
4 368 ,-

Árakkal kapcsolatos információk:

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes ár
Előrendelői ár: a megjelenéshez kapcsolódó, előrendelőknek járó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb ára ezen a weboldalon
Aktuális ár: a vásárláskor fizetendő ár
Tervezett ár: előkészületben lévő termék tervezett könyvesbolti ára, tájékoztató jellegű, nem minősül ajánlattételnek
Kötött ár: a terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

Adatok
Raktári kód:
214743
EAN:
9786156434678
Megjelenés:
2023.06.01.
Kötésmód:
keménytáblás, cérnafűzött
Oldalszám:
552
Nyelv:
magyar
Tömeg [g]:
500
Szilágyi István kolozsvári magyar író elsősorban prózaíróként, de talán leginkább regényíróként ismert. Kevésbé ismert - ha egyáltalán az - Szilagyi Istvan közírói, publicisztikai munkássága. Az a "termés", amely csaknem fél évszázad alatt, az 1963-tol 2010-ig terjedő idő során halmozódott fel újságírói, szerkesztői műhelyében - a Helikonban.
A Kő hull apadó kútba, Hollóidő, Agancsbozót és Messze túl a láthatáron fémjelezte életműsorozat legújabb darabja a szerző válogatott publicisztikáit tartalmazza, amelyeknek egyik, ha nem legfőbb fókusza a "sokországos magyar irodalmi haza".

"Olvadáskor megpattan a jégpáncél, a folyó zajlani kezd. A jégtáblák egy része rohan a sodrással, mások nehezen szakadnak el a partoktól, elmaradoznak, távolodnak a többitől. Valahogy így néz ki ma Európa keleti térsége. Mi sem természetesebb, mondhatnánk, hiszen a tegnapi együvé tartozást a dermesztő Szarmata tél, vagy még inkább a szibériai biztosította másfél emberöltőnyi időre. Miután hát elkezdődött a zajlás, halad, sodródik mindenik saját ereje és vonzódása szerint új hovatartozások felé. Igen, ez bizonyára így természetes, a baj csak az, hogy a magyarság anyaországtól elszakadt nemzetrészei más-más jégtáblákon egyensúlyoznak, inognak; nagyobb részük ama elmaradozókon, távolodókon. A törésvonalak persze rég kirajzolódtak, előrevetítődtek még az első világháborút követően, mikor az ország területének kétharmada elveszett.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján viszont, amikor a legutóbbi zajdulásra sor került, és szabadabban mozoghattunk, úgy gondoltuk, szorosabbra húzhatókká válnak szellemi együvé tartozásunk szálai, függetlenül attól, hogy hol cövekelődtek országhatárok közénk - reménykedni kezdtünk, ezzel, ha föl nem is oldódnak, ám az ezredvégre valamelyest enyhítődni fognak azok a bizonyos Trianon-traumák."
Vélemények
 
Hírek