A jelen kutatás a spontán beszéd globális prozódiai sajátosságainak, elsősorban az időszerkezeti és a beszéddallambeli jellemzőknek a megismerését célozza.
A vizsgálat magyar nyelven először veti össze nagyszámú adatközlő monologikus és dialogikus beszédben mérhető időzítési és intonációs sajátosságait. A nagy adatközlőszám azt is lehetővé teszi, hogy a nemek közötti, illetve a korcsoportok közötti esetleges különbségekre is fény derüljön. Külön elemzés tárgya a kötetben a kérdő funkció, amelynek vizsgálatába a fonológiai-fonetikai nézőpont mellett pragmatikai szempontokat is bevontunk. A jelen kutatás a korábbi, kevés beszélővel készült vizsgálat eredményeire épül, részben az abból származott következtetéseket ellenőrzi, részben az azok alapján felmerült újabb kérdéseket kívánja megválaszolni nagyszámú beszélő hanganyaga alapján.