Sztálin lánya

Az 1926-ban született Szvetlana Allilujeva a Kreml kis hercegnőjeként, szerető nagycsaládban élte végig röpke gyermekkorát, miközben apja korlátlan hatalomra tett szert a világ első kommunista államában. Nyolcvanöt évvel később magányosan és szegényen halt meg az amerikai Wisconsin államban, Lana Peters néven.
Idillinek látszó gyermekkorában Szvetlana sokáig mit sem tudott az apja által irányított tömeggyilkosságokról, az éhínségekről, de a tragédiák őt sem kerülték el. Elveszített szinte mindenkit, akit szeretett, az anyját is, aki öngyilkosságot követett el. Első nagy szerelmét Szibériába száműzték. Szvetlana csak apja halála után fogta fel igazán, hogy mindenre ő adott parancsot, minden halál, minden gyilkosság, minden száműzetés mögött ő állt: Sztálin, az egykor imádott apa, akinek az egész világon a kis gazdasszonyaként csak a lánya adhatott parancsokat. 
A Kreml nem akarta elereszteni, de Szvetlana a szabadságot választotta: a hidegháború legsötétebb éveiben, az egész világot megdöbbentve, az Egyesült Államokba emigrált. És kiderült, hogy erős akaratú, tehetséges, mélyen érző ember, aki leginkább az igazi, nagy szerelemre vágyik. S aki iszonyatosan megküzdött azért, hogy kiszabadulhasson apja árnyékából, és élhesse a saját életét, amihez mindenkinek joga van: még a legkegyetlenebb diktátor lányának is.

Sullivannek sikerül meggyőznie az olvasót arról, hogy Allilujeva különleges személyiség, és nem csak a neve miatt. Azért is, mert erős akaratú, okos, szenvedélyes ember volt, aki nem engedte, hogy úgy nézzenek rá, mint a történelem torzszülöttjére: a szörnyeteg szép leányára.
Wall Street Journal
Rosemary Sullivan kanadai költő és életrajzíró. Sztálin lánya című könyvéért megkapta az Életrajzírók Nemzetközi Szövetségének Plutarkhosz-díját.