?Kisgyermekkoromban magam is láttam a havasok közé ékelt erdélyi városkában a fehér falú házak ablak köré meszelt különös jelet, a vörös karikát, amit a néphagyomány torockói gyásznak nevezett, Bányás-atyafiság éloszavából hallottam eloször emlegetni azt a munkás-néphagyományt, mely , egy kicsiny népközösség régi, történelmi jogának emlékét orizte. Írott emlékekben mintegy tíz évvel ezelott találkoztam eloször az Aranyos menti székelyek forradalmi perének leírásával, okmányaival. Azóta egyre sarkallt a gondolat, hogy méltó emléket kell állítanom történelmünk irodalmilag mindmáig nem méltatott hoseinek: Székely Borbála bányász-parasztleánynak, két volegényének, Kriza Katalin tizenhét éves papleánynak, aki a maga életét is feláldozva templomot gyújtott fel vészjelzo tuzként, csak hogy egy eltiport emberi közösség igazságát világgá kiálthassa.?
Ignácz Rózsa