,Még éppen közéleti csend honolt a Tuzföld jeges poklától a Baktéríto forró dzsungelvidékéig terjedo ország-góliátban, Argentínában, mikor 1968?1969 folyamán ott éltem fél esztendeig. Ismerkedhettem az európaiságával kérkedo, észak-amerikaiakkal vetekedo, százféle nemzetiségbol ötvözodo embersurus világvárossal, Buenos Airesszel. Az Andok kokolosszusaival szegett pampán át eljuthattam a patagón meseta ezüst homokhegyeit harapdáló tengeröblökhöz, ahol elefánt nagyságú fókacsordák élik meglepoen fegyelmezett társadalmi életüket. Tanulhattam a nagy múltú Argentína viharos s mintegy újabb, eljövendo viharokat jósoló rég- és közelmúltjának történelmét. Legjobban a felejthetetlenül szép Paraná-deltában éreztem magamat, a babér- és fuzfák szegélyezte sok-sok kis folyón száguldó csónakunkban, fejemen az elmaradhatatlan brazil szalmakalappal. És találtam ott egy fura kis valakit, él is, nem is. Osi is, legeslegújabb argentínai divatú is. Igazi. De ki is kellett találni. Könyvemnek o lett egyik sugalmazója.