A 19. századi filozófia egyes rétegei, különösen az amerikai gondolkodók, bizonyos fokig kívül esnek a mai olvasó érdeklodésének látókörén. Így Ralph Waldo Emersonról sem tudunk sokat. Családja szinte az ?alapító atyákkal? érkezett az Újvilágba, s nemzedékeken át puritán prédikátorokat prezentált. O maga visszavonult a papi pályától, s birtokán éldegélve költészettel és bölcselettel foglalatoskodott. Muvei a 19?20. sz. fordulója táján magyarul is megjelentek, mint ez a tanulmánygyujtemény, mely leginkább a természet?társadalom körébol veszi tematikáját.
Egyfelol írásaiban a szellemi magasságok nietzschei áthallásai kísértenek: a Férfi ? az Ero, a diadal, a hideg Észak, a No ? alsóbbrendu, lehúzó, elbágyasztó Dél. Másrészt az amerikai üzleti szellem, politika, kereskedo gazdaság konkrét példáit veszi tollára, ahol pl. a ?gentleman? társaságbeli viselkedését elemzi. Tiszta, logikus meglátásai mellett döbbenetes eretnekségeket mond ki: ?A legkeresettebb erény a társadalomban az egyformaság.? A politikusokkal kapcsolatban: ??nem szorulnak rá, hogy választóiktól tudakolják, mit mondjanak.? A muvészetek tekintetében: ?A lángész gyermeke megint lángész legyen.?
De ne rémüljünk meg az elso olvasásra kellemetlennek tuno szentenciáktól: ?Az utazás a bolondok paradicsoma.? Ne utasítsuk el azonnal, hanem próbáljunk tovább navigálni az általa felvetett gondolatok mentén.