Ha a nyugati társadalmak polgárai manapság a feudalizmusra gondolnak, hajlamosak valami távoli, letűnt korszakként tekinteni rá. Joel Kotkin viszont felhívja figyelmünk: tévedhetünk. Ugyanis ha a jelenleg világszerte észlelhető társadalmi tendenciák továbbra is érvényesülnek, akkor az egyéni szabadság és a széles körűvé váló társadalmi prosperitás időszaka után újra egy olyan korszakban találhatjuk magunkat, amikor a vagyon kevesek kezében összpontosul, a lehetőségek beszűkülnek, illetve a társadalmi mobilitás csatornái elzáródnak.
Ennek a középkort idéző hierarchikus társadalomnak az élén egy újfajta, a technológiai vállalatokat irányító oligarchákból kifejlődött "nemesség", illetve a kultúra és a média vezető pozícióit elfoglaló "papság" áll. Az elmúlt évszázad során globálisan megerősödő, magántulajdonnal és önálló cselekvési képességgel rendelkező középosztály, amely a liberális demokráciák oly fontos támasza volt, eközben folyamatosan zsugorodik. Tagjai visszacsúsznak az "új jobbágyság" vagyontalan, kiszolgáltatott, a vezető rétegek által kontrollált csoportjába.
Mindez azonban nem szükségszerű. A szerző szerint a változásokkal akkor lehetne dacolni, ha a modern "harmadik rend", vagyis a polgárság felébredne és ellenállna, illetve politikai lépéseket is tenne. Ahogy fogalmaz: "A neofeudalizmussal szembeni ellenállás kulcsát ma azok az emberek jelentik, akik egykor az igazi feudalizmussal is leszámoltak [...] olyan emberek, akiknek van némi tulajdonuk, gyakran saját vállalkozásuk is, és akik közösségeket építenek családjuk szükségletei körül."