Georg Misch az a gondolkodó, aki átfogó önéletírás-történeti műve révén a legtöbbet tette az önéletírás filozófiai, irodalom- és történettudományi jelentőségének megragadásáért. Mégis, egészen eddig alig jelent meg e tudományok magyar nyelvű diskurzusában, így a teljesítményét megillető méltatástól igen messze vagyunk – e kötet szerzője a hiány enyhítésére vállalkozott. Feltárja Misch filozófiájának gyökereit Wilhelm Dilthey munkásságában, amelynek végső fázisához maga is hozzájárult részint még Dilthey életében, részint halála után a töredékes hagyaték rendszeres filozófiává szerkesztésével. E hagyatékból érthető meg az a nagy hangsúly, amelyet Dilthey és Misch az önéletírásra, „az önmagát író élet" filozófiai és szellemtudományi koncepciójára helyez. Ez motiválta Mischt, hogy filozófiai munkásságának túlnyomó részét e történeti projektnek, a befejezetlenül is csaknem négyezer oldal terjedelmű Geschichte der Autobiographie-nak szentelje.
A hiány enyhítése azt is jelenti, hogy a történeti munka bemutatásán és elemzésén túl a szerző bepillantást nyújt Misch általános hermeneutikai elgondolásaiba is, külön kiemelve, hogy az milyen jelentős szerepet játszhatott volna Dilthey és Husserl gondolkodásának összekapcsolásában az általános hermeneutikai logikája révén, amelyet Heidegger fundamentálontológiájának konkurenseként igyekezett kidolgozni göttingeni előadásaiban, mielőtt a nemzetiszocialista rezsim el nem távolította és emigrációba nem kényszerítette. Azáltal, hogy tanítványok, tisztelők értékelései nyomán is képet ad Misch egész munkásságának jelentőségéről, valamelyest igazságot is szolgáltat a filozófiailag mégiscsak derékba tört életpályának.