Mindannyian tudjuk, az élet szép, csak errol oly gyakran és könnyedén megfeledkezünk. Mert szukmarkú a fonök, undok a pénztárosno, gorombák az emberek a villamoson, rossz jegyet kapott a gyerek az iskolában. Minden nap adódik valami ürügy a bosszankodásra, a panaszra, és ha nem vigyázunk, elobb-utóbb magunk is savanyúak és mogorvák leszünk. De szerencsére él köztünk egy hivatásos kíváncsi, egy állandó optimizmust sugárzó energiaforrás, aki nem szuno érdeklodéssel jár-kel a világban, mindenre figyel, legfoképpen arra, hogy ne veszítsük el a nyitottságunkat és a jó kedvünket. V. Kulcsár Ildikó ebben a könyvében sem festi szebbnek a valóságot, mint amilyen, csak segít abban, hogy tudjunk örülni a szép pillanatoknak, és mankót ad ahhoz, hogy képesek legyünk megvívni a hétköznapok harcait. Ahogy a Rózsa a széfben címu - immár hatodik - könyve bevezetojében írja: Ez a mankó lehet egy korty deru is. Nem gondolok én harsány, oktalan röhögésre - erre tényleg nincs okunk -, csak egy parányi életszeretetre.