| Kötter Tamás József Attila-díjas író legújabb kötetében egy az Európai Unióból kialakuló, modernkori „Nyugat-Római Birodalom” végnapjait festi le. A szerző éles, ironikus hangon és gyakran kíméletlenül reális pontossággal mutatja be a média és a hatalom szövetségét, a kontrollálatlan bevándorlás okozta zűrzavart, a valóságtól elszakadt, önző és romlott elit gőgjét, az átlagember belső morális válságát, amit a valóság és a dogmává emelt nyitottság–sokszínűség–tolerancia hármas jelszava között feszülő ellentét okoz. Fogjuk fel ezeket a történeteket szellemi riasztólövéseknek, amely napjaink rossz, elhibázott politikájára figyelmeztetnek. Egy olyan politikára, amely a belső bomlás és az ebből előbb vagy utóbb törvényszerűen bekövetkező kulturális megsemmisülés szélére sodorta a kontinensünket. Létezik-e még ebből kiút? Bár a szerző a jelen állapotokkal szemben kritikus, a jövőt illetően pedig pesszimista, nem tartja kizártnak, hogy ha a birodalom nem is, Európa eszménye még menthető. „Arole kérdése eszébe juttatta az iskolát, és valami megmozdult benne. Annak az időnek az emléke töltötte be most a levegőt, amikor a fiatalok még ismerték Európa történetét, ezt szívták magukba, és ez alakította gondolkodásukat. Annyira szép, gazdag és gondtalan volt az élet, hogy el sem tudta képzelni, az ő nemzedéke lesz az utolsó, amelyik így nő fel. Nem tudhatta, hogy a millenniummal egybeeső születési dátuma milyen meghatározó lesz a földrész sorsára nézve, melynek védelmére felesküdött. Csak később – és hasonlóan kortársaihoz, túl későn – értette meg, hogy valami végleg megváltozott ebben a szép Európában.” |
Raktári kód:
243026
Oldalszám:
371
Szállítás:
Azonnal
Elérhető nálunk:
.ePub formátumban
Eredeti ár:
3 999 Ft
Adatok
| Kötter Tamás József Attila-díjas író legújabb kötetében egy az Európai Unióból kialakuló, modernkori „Nyugat-Római Birodalom” végnapjait festi le. A szerző éles, ironikus hangon és gyakran kíméletlenül reális pontossággal mutatja be a média és a hatalom szövetségét, a kontrollálatlan bevándorlás okozta zűrzavart, a valóságtól elszakadt, önző és romlott elit gőgjét, az átlagember belső morális válságát, amit a valóság és a dogmává emelt nyitottság–sokszínűség–tolerancia hármas jelszava között feszülő ellentét okoz. Fogjuk fel ezeket a történeteket szellemi riasztólövéseknek, amely napjaink rossz, elhibázott politikájára figyelmeztetnek. Egy olyan politikára, amely a belső bomlás és az ebből előbb vagy utóbb törvényszerűen bekövetkező kulturális megsemmisülés szélére sodorta a kontinensünket. Létezik-e még ebből kiút? Bár a szerző a jelen állapotokkal szemben kritikus, a jövőt illetően pedig pesszimista, nem tartja kizártnak, hogy ha a birodalom nem is, Európa eszménye még menthető. „Arole kérdése eszébe juttatta az iskolát, és valami megmozdult benne. Annak az időnek az emléke töltötte be most a levegőt, amikor a fiatalok még ismerték Európa történetét, ezt szívták magukba, és ez alakította gondolkodásukat. Annyira szép, gazdag és gondtalan volt az élet, hogy el sem tudta képzelni, az ő nemzedéke lesz az utolsó, amelyik így nő fel. Nem tudhatta, hogy a millenniummal egybeeső születési dátuma milyen meghatározó lesz a földrész sorsára nézve, melynek védelmére felesküdött. Csak később – és hasonlóan kortársaihoz, túl későn – értette meg, hogy valami végleg megváltozott ebben a szép Európában.” |
Vélemények
Hírek
