Az olasz elmeorvos, a múlt század második felében felállított elméletérol vált híressé, amely szerint velünk született testi-lelki tulajdonságaink predesztinálnak bennünket, bunözokké válunk-e vagy sem. Lángész és orültség címu könyvében a zsenialitás és az elmeháborodott tulajdonságainak, sajátosságainak összevetése, rokonítása szolgál új elméletének alapjául. A kötet afféle népszeru formában megírt tudományos munek tekintheto, mondandóját a szerzo telis-tele tuzdeli példákkal, többnyire saját orvosi gyakorlatából merítve anyagát. A kötetben külön fejezetben szerepelnek a ?lelki beteg nagy szellemek?, közöttük Schopenhauer és Tasso mellett Bolyai Farkas és Széchenyi István. A közkeletu hiedelemre, hogy a lángész és az orültség nincs is olyan messzire egymástól, még a modern tudományok eredményeinek tükrében is választ vár az olvasó.