"Most nekem a Markosról, a Nádasról vagy a Markos-Nádasról kell ide írnom valamit?! Esetleg a Markos-Nádas-Bonczról?! De mit?! Amit Nádas kihagyott ebbol a kötetbol?! Akkor ez a kötet négyszer ilyen vastag lenne. A dolgom az volna: döntsek úgy, hogy ami a Nádastól olvasható, az egy vidám történet? Hofin kívül ez a két marha tudott igazán megröhögtetni! Hát akkor nem! Akkor nekem ez nem egy vidám történet. Az jut hirtelen eszembe, hogy: egyáltalán tudok én vidám sorsokról a kabaré mufajában?! (Egyrol igen: a Lorán Lenkéérol! Azzal kész.) Az úgy van, hogy akik odavetodnek a mufajba, akik ott képesek megvetni a lábukat, azok mind egy szálig elmebetegek. Különféleképpen, de egyként. Amikor az én lábam is megvolt vetve, én is az voltam. Markos-Nádas se normális! Meghalt Marton Frici, oszt azzal annyi is lett a Markos-Nádasnak! Senki se tudta ezt megakadályozni. Külön-külön már nem voltak erosebbek. Én se vagyok normális: még mindig várom, hogy egyszer újra azok lesznek. Ha valamirol, akkor nekem errol szól a kötet." (Verebes István)