| Amikor még kicsi voltam, abban reménykedtem, hogy egyszer majd felbukkan az igazi apám. Gyakran megnéztem a postaládát, tán érkezett tőle egy képeslap, de nem jött soha semmi. Aztán amikor csörgött a telefon, abban a hitben voltam, hogy ő az, és engem keres. Egyszer az anyámnak is kifejeztem ezt a kívánságomat, de aztán soha többet nem hozakodtam elő vele, örökre megtanultam a leckét. |
| Egy óvodai rendezvény után történt, ahol katicabogár jelmezt viseltem. Ahogy mentünk le a színpadról, ott álltak az apukák, lufival vagy virággal várták a gyermeküket. Azon az estén hazafelé tartottunk, amikor megkérdeztem, hogy apám mikor jön el az óvodai szereplésemet megnézni. Anya válasza az volt, hogy Giorgio mindig eljött, és ezután is el fog jönni, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a többi gyereknek az igazi apukája jött el, akit apunak, papinak szólítanak. Te is hívhatod Giorgiót apunak is, papinak is, amelyik neked jobban tetszik, mondta anyám, mire én hangosan kifakadtam, hogy Giorgio nem az igazi apám, hol van az én igazi apám, őt akarom! A válasz azonban elmaradt. Sem anyám, sem Giorgio nem válaszoltak nekem, az út hátralévő részét némaságban tettük meg. Én azonban ez után az eset után is gondoltam az igazi apámra, csak a róla való kérdezősködést hagytam abba, mert nem akartam, hogy anya és Giorgio olyan furcsák legyenek, mint akkor voltak. |
| Gyakran elképzeltem apámat a gigantikus virágcsokkal, amelyeket egy napon majd hoz nekem. Bár ez az én titkom maradt, de a vágy sokkal erősebb volt, mint valaha. Végül feladtam az álmomat, amihez olyan sokáig ragaszkodtam, és apám személyére úgy gondoltam, mint a Mikulásra vagy a húsvéti nyúlra: túl szép, hogy igaz legyen. |
Raktári kód:
235059
Oldalszám:
140
Szállítás:
Azonnal
Elérhető nálunk:
.ePub formátumban
Eredeti ár:
2 499 Ft
Adatok
| Amikor még kicsi voltam, abban reménykedtem, hogy egyszer majd felbukkan az igazi apám. Gyakran megnéztem a postaládát, tán érkezett tőle egy képeslap, de nem jött soha semmi. Aztán amikor csörgött a telefon, abban a hitben voltam, hogy ő az, és engem keres. Egyszer az anyámnak is kifejeztem ezt a kívánságomat, de aztán soha többet nem hozakodtam elő vele, örökre megtanultam a leckét. |
| Egy óvodai rendezvény után történt, ahol katicabogár jelmezt viseltem. Ahogy mentünk le a színpadról, ott álltak az apukák, lufival vagy virággal várták a gyermeküket. Azon az estén hazafelé tartottunk, amikor megkérdeztem, hogy apám mikor jön el az óvodai szereplésemet megnézni. Anya válasza az volt, hogy Giorgio mindig eljött, és ezután is el fog jönni, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a többi gyereknek az igazi apukája jött el, akit apunak, papinak szólítanak. Te is hívhatod Giorgiót apunak is, papinak is, amelyik neked jobban tetszik, mondta anyám, mire én hangosan kifakadtam, hogy Giorgio nem az igazi apám, hol van az én igazi apám, őt akarom! A válasz azonban elmaradt. Sem anyám, sem Giorgio nem válaszoltak nekem, az út hátralévő részét némaságban tettük meg. Én azonban ez után az eset után is gondoltam az igazi apámra, csak a róla való kérdezősködést hagytam abba, mert nem akartam, hogy anya és Giorgio olyan furcsák legyenek, mint akkor voltak. |
| Gyakran elképzeltem apámat a gigantikus virágcsokkal, amelyeket egy napon majd hoz nekem. Bár ez az én titkom maradt, de a vágy sokkal erősebb volt, mint valaha. Végül feladtam az álmomat, amihez olyan sokáig ragaszkodtam, és apám személyére úgy gondoltam, mint a Mikulásra vagy a húsvéti nyúlra: túl szép, hogy igaz legyen. |
Vélemények
Hírek
