Tölgyfa Pegazusom, a kétszárnyú íróasztal három évtizede került a házhoz, de fiókjaiban évszázados a kacat-, az öröm és a bánatüledék. Az alsó fiók 45 centiméter hosszú, 25 centi széles és magas ? 29 liter. A fölötte lévo három feleekkora, caklipakli hetven liter. Az új számítógépasztal két suta fiókja ennek a felét, ha befogadja. Rendet kell vágni, sot rendszert váltani. A levelek, iratok, a tenyérnyi gémkapocs, a fél kiló névjegy, egy szerelmes ólomkatona mind, mind új hadrendet kívánnak. Húsz éve a bornírt közhely felvetetett velem az utcán egy csavaranyát: ?Anya csak egy van!? És mi legyen ezzel az eggyel?
Az alsó fiókba elsosorban az ?enyéim? ? édesanyám, apám, két feleségem, két gyermekem összes, barátaim, barátnoim egy-két becses levelét rakosgattam. Növekvo háborítatlanságukba bizalmas dolgokat is dugdostam. Például egy régi ötszáz forintost, amit mostanáig sikerült megoriznem. Ez az én örökös dugipénzem. Van más is. Édesanyám 1979-ben az én kérésemre elkezdte írogatni emlékeit. Két kék keménykötésu füzetre futotta. Ez az én szamárvezetom sosem tervezett családtörténetünk írásában.