Azért sem maradok csendben

"– Gondolom, az mindenkinek megvan, amikor valamelyik ismerősünk elmesél egy sztorit valakiről, aki valami olyan szörnyűséges dolgot művelt vele, hogy a végén csak annyit bírunk kinyögni: Ne már! És volt képe hozzá?... Ma este egy ilyen történetet mondok el nektek. És ennek minden szava igaz. Azt akarom, hogy hallgassátok meg figyelmesen, aztán menjetek, és adjátok tovább mindenkinek, de úgy, hogy a végén ők is úgy nézzenek rátok, ahogy ti ma este fogtok nézni rám, és mondják azt: Ne már! És volt képe hozzá? Utána pedig ők is meséljék el mindenkinek, akit csak ismernek. Így legenda lesz belőle. Példázat. Tanulság. Intő jel. Ne hagyjátok, hogy veletek is megessen, hogy nektek is át kelljen élnetek az Alex Lyons-élményt!"
Alex Lyons újságíró híres a kíméletlen, briliáns színikritikáiról. No meg arról, hogy bomlanak utána a nők, és ő ezt ki is használja. De mi történik akkor, ha legutolsó alkalmi partnere épp az a színésznő, akiről ő egy porig sújtó egycsillagos értékelést írt aznap délután? Mi történik, ha ez egyszer a nő nem hagyja szó nélkül a megaláztatást, és minden dühét a férfi lejáratására fordítja? Ha innentől kezdve egyszemélyes műsora átalakul a női erő megnyilvánulásává, és fergeteges sikert aratva hirdeti Alex Lyons gyarlóságait?

Charlotte Runcie regénye szórakoztató és izgalmas betekintést nyújt a művészeti, színházi világba, a színfalak mögött zajló intrikákba és dinamikákba. Miközben az első sorból nézhetjük végig valakinek a bukását, aki meg akarja mondani, hogy mások mit gondoljanak, arra is rá kell jönnünk, hogy a bosszú ugyan lehet édes, de ugyanakkor veszélyes is.