A Tájkép lövés előtt novellaciklusa egy budapesti lakótelep mindennapjaiba vezet. A közeli jövőben járunk, ahol a házak tövében húzódó szögesdrót kerítés, az eltünedező állatok és a katonai járművek morajlása baljós miliőt teremtenek. A szövegek érzékenyen mesélnek az emberi sorsok alapvető furcsaságáról. A sérült fiát egyedül nevelő apa vagy a lopásból sportot űző kamasz élete nem kevésbé groteszk, mint a magántanítványait hazudni tanító nőé, a bérnevetőhöz járó férfié vagy az estéit a Google-térkép utcáin töltő édesanyáé. Molnár T. Eszter egyszerű, takarékos mondatai káprázatosan rétegzettek, és a hatás kergetése nélkül keltik újra és újra azt az érzést, hogy a bajok mögött van egy nagyobb baj. Így érkezünk el a kötet záró, egyben címadó darabjához, az ostromállapot szerint igazgatott Budára, amelynek disztópiájában borzongva ismerjük föl a saját jelenünk nem is olyan valószínűtlen jövőjét.