Jelen könyvem részben új tárcanovelláimat, részben XX. századi olasz szerzők (Italo Calvino, Laura Simeoni) általam magyarra fordított néhány művét tartalmazzák.
Marcovaldo alakjában Italo Calvino egy többgyerekes munkásember figuráját alkotta meg, aki amolyan csetlő-botló, de talpraesett chaplini figura. Többnyire pórul jár elképesztő ötleteivel, de míg novellabéli környezetét felbosszantja, addig olvasóját jóízű nevetésre ingerli.
Laura Simeoni 1962-ben született Trevisóban. Témája az északolasz táj (Veneto) meséi és legendáriumai, melyek valós történelmi és földrajzi ismeretanyaggal párosulva bájos elbeszélésfüzért alkotnak.
A Piave, melyhez olaszoknak, magyaroknak oly sok, szomorú első világháborús emlékük tapad, más megvilágítást kap a lírai hangulatú elbeszélésekben. A nagy folyó Sappada fölött ered és az Adriai-?tengerbe ömlik. A történeteket manók, törpék, angyalok, szentek, vízi- és erdei állatok sokasága népesíti be, a környéklakók évszázados sorsával összefonódva.
Az írónő könyveire rendszeres caorlei nyaralásaink egyikén bukkantam a kisváros könyvesboltjában. A történetek hangulata az adriai nyárban azonnal megragadott. Így születtek a fordítások, melyekből egy csokrot most tisztelettel nyújtok a rokon lelkű olvasónak.