Bevezetés a halálba
Takács Zsuzsa új kötetében A maradás szégyene (2025) óta írt verseit nyújtja át olvasóinak. A könyv egyik szervező elveitt is a keresés, a kapaszkodók és az ismeretlenbe való elrugaszkodás közötti egyensúly kitapogatása: a szerző számára a két part, az élet és halál létezése megtartó és egyben felszabadító erő.
Raktári kód:
258010
Kötésmód:
keménytáblás
Oldalszám:
56
Szállítás:
1-2 munkanap
Készleten
Eredeti ár:
4 499 Ft
Kötött ár:
4 049 Ft

Árakkal kapcsolatos információk:

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes ár
Előrendelői ár: a megjelenéshez kapcsolódó, előrendelőknek járó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb ára ezen a weboldalon
Aktuális ár: a vásárláskor fizetendő ár
Tervezett ár: előkészületben lévő termék tervezett könyvesbolti ára, tájékoztató jellegű, nem minősül ajánlattételnek
Kötött ár: a terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

Árkötött termék
A hatályos jogszabályok szerint erre a termékre jelenleg maximum 10% árengedmény adható.
A vonatkozó jogszabály értelmében ezen termék esetében a borítóárból a megjelenést követő 365 napon keresztül nem nyújtható 10%-ot meghaladó kedvezmény. 2024. évi XIII. törvény 9. §
Adatok
Takács Zsuzsa új kötetében A maradás szégyene (2025) óta írt verseit nyújtja át olvasóinak. A könyv egyik szervező elveitt is a keresés, a kapaszkodók és az ismeretlenbe való elrugaszkodás közötti egyensúly kitapogatása: a szerző számára a két part, az élet és halál létezése megtartó és egyben felszabadító erő. A döbbenetes erejű halálversek mellett groteszk-játékos prózaverseket is olvashatunk, amelyek egy része az egészségügy labirintusában szerzett tapasztalatokat idézi fel.

Visszafojtott lélegzettel követjük útján a költői ént, amint, két lábbal a földön, konyhájában állva, a villamos lépcsőjén térdre esve vagy épp egy kórházi ágy szélén tűnődve próbálja megfejteni ,,apokaliptikus időkintő jeleit". Gyerekkori emlékek, későbbi találkozások, remények és reménytelenségek között felsejlik egy tekintet az ajtórésben, és egy hang, amely lehetne a menekülő Orpheuszé is: ,,Nem volt vesztenivalója, csak hálát / érzett, hogy annyi évtized után végül / szabadul. Akárha követne valaki - / gondolta -, valaki még szeret. Hallotta is / az idegen szív dobogását, emlékeztette / sok régi hangra, de erőt vett magán, / nem állt meg, nem fordult vissza."
Vélemények
 
Hírek