Korpa Tamás második lírakötetének darabjai az ébrenlét és álom közti billenés pillanatából szólnak. Egy olyan pillanatból, mely mindig kétszer történik meg egyszerre – itt és ott. A verspárok ily módon egybetartoznak, ám egymásnak is feszülnek, és csak összeolvasásuk világítja be azt a határmezsgyét, melyhez kétféleképpen kötődnek. Korpa Tamás líranyelve egyszerre pásztáz szigorúan és szabadon: a pillanat hangjait, tereit, viszonyait rögzítő képei precízek és szürreálisak, sajátosan elforgatott szókapcsolatai pedig, akár az értett eperszemek a dohányzóasztalon, magát a nyelvet mutatják föl az ébrenlét és álom közti kettős pillanatként.
Korpa Tamás második lírakötetének darabjai az ébrenlét és álom közti billenés pillanatából szólnak. Egy olyan pillanatból, mely mindig kétszer történik meg egyszerre – itt és ott. A verspárok ily módon egybetartoznak, ám egymásnak is feszülnek, és csak összeolvasásuk világítja be azt a határmezsgyét, melyhez kétféleképpen kötődnek. Korpa Tamás líranyelve egyszerre pásztáz szigorúan és szabadon: a pillanat hangjait, tereit, viszonyait rögzítő képei precízek és szürreálisak, sajátosan elforgatott szókapcsolatai pedig, akár az értett eperszemek a dohányzóasztalon, magát a nyelvet mutatják föl az ébrenlét és álom közti kettős pillanatként.