"Tizenhét bőrkötéses füzet. Valamennyi egy ruháskosárban lapult Astrid Lindgren hajdani lakásában, és csak tizenegy évvel az írónő halála után – 2013-ban – került elő. A füzetek egyetlen naplóvá állnak össze, a kézírásos bejegyzések mellett több tucat újságcikk is található, valamint olyan levélátiratok, amelyekhez Lindgren a „piszkos meló” során jutott hozzá. Maga nevezte így rejtélyes munkáját, amelyet a svéd titkos szolgálat megbízásából végzett. A Háborús napló olyan, akár egy női sorsregény. Főhőse egy háztartásbeli anya, aki a világégés közepette író szeretne lenni, reménykedik, hogy megmentheti a házasságát, és küszködik kamasz fiával meg az örökké anyjáért aggódó, betegeskedő kislányával. Az olvasmányos, precíz mondatokkal megírt szöveg megállja a helyét történelmi forrásként, ugyanakkor irodalomtörténeti dokumentumként is olvasható, amelyből megtudjuk, milyen körülmények között született a később világhírűvé vált regény, a Harisnyás Pippi."
"Tizenhét bőrkötéses füzet. Valamennyi egy ruháskosárban lapult Astrid Lindgren hajdani lakásában, és csak tizenegy évvel az írónő halála után – 2013-ban – került elő. A füzetek egyetlen naplóvá állnak össze, a kézírásos bejegyzések mellett több tucat újságcikk is található, valamint olyan levélátiratok, amelyekhez Lindgren a „piszkos meló” során jutott hozzá. Maga nevezte így rejtélyes munkáját, amelyet a svéd titkos szolgálat megbízásából végzett. A Háborús napló olyan, akár egy női sorsregény. Főhőse egy háztartásbeli anya, aki a világégés közepette író szeretne lenni, reménykedik, hogy megmentheti a házasságát, és küszködik kamasz fiával meg az örökké anyjáért aggódó, betegeskedő kislányával. Az olvasmányos, precíz mondatokkal megírt szöveg megállja a helyét történelmi forrásként, ugyanakkor irodalomtörténeti dokumentumként is olvasható, amelyből megtudjuk, milyen körülmények között született a később világhírűvé vált regény, a Harisnyás Pippi."