A ?briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.
A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.
Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.
Ogawa Yoko A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy a szeretetnek nem vethet véget az idő, és nem a rövid vagy hosszú távú memória gazdagítja az embert, hanem a lelkünkben tartott emlékek, amelyeknek az átadásához bőven elég annyi idő, amennyi adatott nekünk.
A ?briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.
A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.
Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.
Ogawa Yoko A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy a szeretetnek nem vethet véget az idő, és nem a rövid vagy hosszú távú memória gazdagítja az embert, hanem a lelkünkben tartott emlékek, amelyeknek az átadásához bőven elég annyi idő, amennyi adatott nekünk.