Nehéz manapság olyan irodalmi mufajt találni, amely egyaránt megfelel írónak és olvasónak. A twitterezés, az SMS-ek, a gyorséttermek világában bátorság kell a nagyregényhez, de az egypercesekhez is. Hiszen mindannyiunk élete egy nagyregény, amely azonban millió egypercesbol áll össze. Hol és mivel ragadjuk meg a lényeget és az olvasó gyelmét? Egyáltalán a betu alkalmas-e még rá, vagy már csak a képekbol, filmbol, látványból értünk?
Évtizedekkel ezelott egyperceseivel Örkény István megelozte korát, bár lehet, hogy ma már inkább másodperceseket írna. Most én is rövidülo idomet és szokülo teremet keresem, hátha létrejön a korunknak megfelelo térido. Vagy egyszerubben: pár szóból is megértjük egymást.