Míg Vörös István korábbi regénye, a Thomas Mann kabátja fejezetei novellaként is működtek, új novellafüzére - akárcsak Milan Kundera nem egy novelláskönyve - regényként is olvasható. Ahogy a cseh írót, úgy Vöröst sem egyszerűen a cselekmény szervezőereje érdekli, inkább motívumok, gondolatok kapcsolják regényszerűvé a könyvet. Bemutatja a jelenkori Budapestet és a korajövőkori agglomerációt, a városon és társadalmon kívül maradtak világát az állástalan tanító sorsától a frissen utcára került férfi első szabad(téri) éjszakájáig, majd alapélelmiszerekről szóló történetek következnek, hogy a könyv végén egyre szélesebbre nyíljon az idő-olló, s koraújkori és jelenkori bevándorlók sorsával épp úgy szembesülnünk kelljen, mint a pincérnőével, aki Prágában egy este Hruscsovnak szolgál föl, sőt táncra is kerekednek. Vörös derűs és tragikus novellái Hrabal vidám árnyékával és az olvasókkal járnak táncot.