A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, alaktévesztések lehetoségeit
fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darabot 1591-re
datálja az irodalomtörténet. A színhely: a shakespeare-i módon
stilizált, antikizált Ephesus, ahová Syracusából vetodik el a helybeli
Antipholus iker-alakmása# mindketto ifjú kereskedo, s a házas és a
notlen, a módos és a vagyontalan ikerpár börleszkbe illo módon cserélik
fel helyzetüket, szerelmeiket, sorsuk esélyeit. Az író már itt mesterien
ura a színpadi hatásoknak, az úr- és szolgapár kettosében a fennköltebb
és alantasabb nyelvi és jellemkomikumot ellentételezve viszi a boldog
befejezésig a történetet. Ám épp fergeteges túlzásaival, a komikus
fantázia fokozó eszközeivel a késobbi vígjátékok emberi bölcsességét,
mélységét is elolegezi.