Émile Zola Rougon-Macquart ciklusának tizenötödik kötete, A föld (La Terre), a francia naturalizmus egyik leg erőteljesebb és legvitatottabb alkotása, amely a 19. századi francia parasztság kíméletlenül őszinte és gyakran sokkoló portréját festi meg. A cselekmény a Beauce termékeny, mégis kemény munkát követelő vidékén játszódik, középpontjában a Fouan család és más paraszti famíliák sorsával. A regény a földhöz való görcsös, szinte állatias ragaszkodásról, az örökösödési harcokról, a kapzsiságról és az emberi természet legsötétebb ösztöneiről szól. Fouan apó, az idős parasztember, úgy dönt, felosztja birtokát gyermekei között, remélve, hogy cserébe gondoskodnak majd róla öregkorában. Ezzel azonban elszabadítja a poklot: gyermekei, Hyacinthe, Fanny és Buteau, egymás ellen fordulnak a minél nagyobb darab földért, és apjukkal szemben is kegyetlenné, közönyössé válnak. Zola naturalista részletességgel ábrázolja a paraszti élet nehézségeit, a szakadatlan, fárasztó munkát, a szegénységet, az erőszakot, a rejtett bűnöket és a természeti ciklusoknak való teljes kiszolgáltatottságot. A föld itt nem idilli menedék, hanem egyfajta zsarnoki erő, amely meghatározza az emberek sorsát, szenvedélyeit és erkölcsét, gyakran a brutalitásig fokozva azokat. A szerelem, a család és az emberi méltóság mind háttérbe szorulnak a föld birtoklásáért folytatott könyörtelen küzdelemben. (antikvarius.ro)
Émile Zola Rougon-Macquart ciklusának tizenötödik kötete, A föld (La Terre), a francia naturalizmus egyik leg erőteljesebb és legvitatottabb alkotása, amely a 19. századi francia parasztság kíméletlenül őszinte és gyakran sokkoló portréját festi meg. A cselekmény a Beauce termékeny, mégis kemény munkát követelő vidékén játszódik, középpontjában a Fouan család és más paraszti famíliák sorsával. A regény a földhöz való görcsös, szinte állatias ragaszkodásról, az örökösödési harcokról, a kapzsiságról és az emberi természet legsötétebb ösztöneiről szól. Fouan apó, az idős parasztember, úgy dönt, felosztja birtokát gyermekei között, remélve, hogy cserébe gondoskodnak majd róla öregkorában. Ezzel azonban elszabadítja a poklot: gyermekei, Hyacinthe, Fanny és Buteau, egymás ellen fordulnak a minél nagyobb darab földért, és apjukkal szemben is kegyetlenné, közönyössé válnak. Zola naturalista részletességgel ábrázolja a paraszti élet nehézségeit, a szakadatlan, fárasztó munkát, a szegénységet, az erőszakot, a rejtett bűnöket és a természeti ciklusoknak való teljes kiszolgáltatottságot. A föld itt nem idilli menedék, hanem egyfajta zsarnoki erő, amely meghatározza az emberek sorsát, szenvedélyeit és erkölcsét, gyakran a brutalitásig fokozva azokat. A szerelem, a család és az emberi méltóság mind háttérbe szorulnak a föld birtoklásáért folytatott könyörtelen küzdelemben. (antikvarius.ro)