Perikles Shakespeare ritkán játszott darabja. Az utolsó alkotói korszak
regényes színmuvei közé tartozik. Keletkezése 1609-re teheto. Sokáig még
Shakespeare szerzoségét is vitatták. A korabeli közönség körében
viszont tartós népszeruségnek örvendett, mert minden bizonnyal éppen a
közönségigény teremtette meg a regényes színmu mesével rokon mufaját.
Szállítás:
Azonnal
Elérhető nálunk:
.ePub formátumban
Eredeti ár:
380 ,-
Adatok
Raktári kód:
137207
ISBN:
9789633764183
EAN:
9789633764183
Gyártó kód:
4173
Megjelenés:
2011.
Nyelv:
magyar
Perikles Shakespeare ritkán játszott darabja. Az utolsó alkotói korszak
regényes színmuvei közé tartozik. Keletkezése 1609-re teheto. Sokáig még
Shakespeare szerzoségét is vitatták. A korabeli közönség körében
viszont tartós népszeruségnek örvendett, mert minden bizonnyal éppen a
közönségigény teremtette meg a regényes színmu mesével rokon mufaját. A
mesékben kézzelfogható empirikus-földi valósággá lesz a legmélyebb és
legvalószínutlenebb álom a boldogságról# az események egymásba
kapcsolódása ugyanolyan kideríthetetlenül értelmetlen, mint a mindennapi
életben, csakhogy a mese értelmetlenségrol értelmetlenségre haladva
mégis a legáltalánosabb, leghobb földi-emberi vágynak, a boldog élet
utáni vágynak feltunoen képtelen, ám magától értetodo beteljesedésével
ér véget. (Lukács György)Shakespeare Periclese is egy mesei
alaphelyzetbol indít: A királyfi elindul szerencsét próbálni. Feleségül
akarja venni Antiochia királyának leányát, de csak akkor kaphatja meg,
ha kiállja a próbát, vagyis megfejti a király rejtvényét. Ha nem, halál
fia. A mese itt szokatlan fordulatot vesz: a rejtvényfejtés kelepce. A
lány nem eladó, a rejtvény apa és leánya vérfertozo kapcsolatát rejti.
Akár megfejti, akár nem: halálra van ítélve. Periclesnek sikerül
elszöknie, de élete ettol kezdve állandó menekülés. Minden apa-lány
kapcsolatban ott sejti a vérfertozés lehetoségét. Mégis megnosül. Épp
abban a pillanatban, amikor Antiochust és lányát az istenek
elpusztítják. Felesége lányt szül neki, de belehal a szülésbe. Pericles
ezt jogos büntetésnek érzi. Mintha megörökölte volna Antiochus bunét, és
neki kellene vezekelnie érte. A kislányt idegenek kezére adja, nem akar
találkozni vele, amíg férjhez nem megy. A sors mégis összehozza oket.
Tizennégy év után. A darab végén megint ott áll egy apa, a lánya és egy
kéro... A mese, az istenek és Shakespeare megkegyelmeznek. De a képet,
amely Pericles agyába, érzékeibe beleégett, amitol egész életében
rettegett, és amitol, mint egy vágyképtol nem tudott soha szabadulni,
magunkkal visszük.
regényes színmuvei közé tartozik. Keletkezése 1609-re teheto. Sokáig még
Shakespeare szerzoségét is vitatták. A korabeli közönség körében
viszont tartós népszeruségnek örvendett, mert minden bizonnyal éppen a
közönségigény teremtette meg a regényes színmu mesével rokon mufaját. A
mesékben kézzelfogható empirikus-földi valósággá lesz a legmélyebb és
legvalószínutlenebb álom a boldogságról# az események egymásba
kapcsolódása ugyanolyan kideríthetetlenül értelmetlen, mint a mindennapi
életben, csakhogy a mese értelmetlenségrol értelmetlenségre haladva
mégis a legáltalánosabb, leghobb földi-emberi vágynak, a boldog élet
utáni vágynak feltunoen képtelen, ám magától értetodo beteljesedésével
ér véget. (Lukács György)Shakespeare Periclese is egy mesei
alaphelyzetbol indít: A királyfi elindul szerencsét próbálni. Feleségül
akarja venni Antiochia királyának leányát, de csak akkor kaphatja meg,
ha kiállja a próbát, vagyis megfejti a király rejtvényét. Ha nem, halál
fia. A mese itt szokatlan fordulatot vesz: a rejtvényfejtés kelepce. A
lány nem eladó, a rejtvény apa és leánya vérfertozo kapcsolatát rejti.
Akár megfejti, akár nem: halálra van ítélve. Periclesnek sikerül
elszöknie, de élete ettol kezdve állandó menekülés. Minden apa-lány
kapcsolatban ott sejti a vérfertozés lehetoségét. Mégis megnosül. Épp
abban a pillanatban, amikor Antiochust és lányát az istenek
elpusztítják. Felesége lányt szül neki, de belehal a szülésbe. Pericles
ezt jogos büntetésnek érzi. Mintha megörökölte volna Antiochus bunét, és
neki kellene vezekelnie érte. A kislányt idegenek kezére adja, nem akar
találkozni vele, amíg férjhez nem megy. A sors mégis összehozza oket.
Tizennégy év után. A darab végén megint ott áll egy apa, a lánya és egy
kéro... A mese, az istenek és Shakespeare megkegyelmeznek. De a képet,
amely Pericles agyába, érzékeibe beleégett, amitol egész életében
rettegett, és amitol, mint egy vágyképtol nem tudott soha szabadulni,
magunkkal visszük.
Vélemények
Hírek
