Shakespeare egyik legkülönösebb, más muveihez igen kevéssé
hasonló darabja (sokan igyekeznek is kimutatni, hogy nem az o munkája.)
Alapfelépítésében még inkább a királydrámákhoz mérheto: úgynevezett ?krónikás színmu?. Ennek megfeleloen nem is Julus Caesar tragédiáját
állítja a nézo elé: a fohos már a harmadik felvonás elso színterében
meghal, a darab nagyobbik fele nélküle játszódik. Ezután kezd a mu igazi
shakespeare-i tragédiává változni, középpontjában Brutusszal, de a
második fohossel itt is szinte egyenrangú Cassius, illetve Antonius. Más
a stílus, más a poétika is, mint a klasszikus Shakespeare muvekben:
nyelve szinte teljesen dísztelen, lehetoségig tömör. A darab legfobb
ereje gondolatisága, a felvetett alternatívák következetes
végiggondolása, a legfontosabb csomópontok (Ceasar és Brutus, Brutus és
Cassius összeütközése) sokoldalú bemutatása, a lehetoségek és a
történelmi szükségszeruség dialektikájának kidolgozása.