Claire élni akart!... Azt akarta, hogy szeressék és hogy szabad legyen, hogy boldog legyén, élni akart!... Odahagyta a legjobb gazdát, hogy aztán sok és sokféle ember szeszélyétől függjön, mindenkitől, aki megrendelhette a munkáját és meg tudta fizetni. A halál magához ragadta, mielőtt élt volna, mielőtt csak ideje is lett volna élni - írja Paul Acker művében. Ám nézzünk egy független, olvasói véleményt is a könyvről: A karakterábrázolások általában véve jól sikerültek, Dijon, Párizs és a vidék hangulata pedig határozottan elkülönül egymástól. Ami a tempót illeti, Ackernek sikerül lendületben tartania a cselekményt anélkül, hogy az a regényeknél oly gyakran tapasztalható, zavaró „elsietettség” érzetét keltené. Élveztem a helyszínek változatosságát – Mademoiselle Fournier komoly utazást tesz meg, és mindig kíváncsian vártam a következő fejezetet, hogy lássam, hová sodorja őt a történet. Mielőtt belevágtam volna ebbe a projektbe, olvastam valahol, hogy ez egy "egyszerű" történet lesz – és őszintén szólva, valóban az. A szereplők motivációi világosak, így sosem kellett azon törnöm a fejem, hogy mi történik, vagy miért. Ezt kifejezetten értékeltem, mivel így a karakterek és a cselekmény kerülhettek előtérbe, miközben a mű tematikus elemei is könnyebben felfedezhetők maradtak. Ezeket a témákat itt nem is szükséges külön említeni, hiszen biztos vagyok benne, hogy az olvasó azonnal észreveszi majd őket. Az egész mű egyfajta megnyugtató olvasmányélményt nyújtott, amelyben nem annyira
Claire élni akart!... Azt akarta, hogy szeressék és hogy szabad legyen, hogy boldog legyén, élni akart!... Odahagyta a legjobb gazdát, hogy aztán sok és sokféle ember szeszélyétől függjön, mindenkitől, aki megrendelhette a munkáját és meg tudta fizetni. A halál magához ragadta, mielőtt élt volna, mielőtt csak ideje is lett volna élni - írja Paul Acker művében. Ám nézzünk egy független, olvasói véleményt is a könyvről: A karakterábrázolások általában véve jól sikerültek, Dijon, Párizs és a vidék hangulata pedig határozottan elkülönül egymástól. Ami a tempót illeti, Ackernek sikerül lendületben tartania a cselekményt anélkül, hogy az a regényeknél oly gyakran tapasztalható, zavaró „elsietettség” érzetét keltené. Élveztem a helyszínek változatosságát – Mademoiselle Fournier komoly utazást tesz meg, és mindig kíváncsian vártam a következő fejezetet, hogy lássam, hová sodorja őt a történet. Mielőtt belevágtam volna ebbe a projektbe, olvastam valahol, hogy ez egy "egyszerű" történet lesz – és őszintén szólva, valóban az. A szereplők motivációi világosak, így sosem kellett azon törnöm a fejem, hogy mi történik, vagy miért. Ezt kifejezetten értékeltem, mivel így a karakterek és a cselekmény kerülhettek előtérbe, miközben a mű tematikus elemei is könnyebben felfedezhetők maradtak. Ezeket a témákat itt nem is szükséges külön említeni, hiszen biztos vagyok benne, hogy az olvasó azonnal észreveszi majd őket. Az egész mű egyfajta megnyugtató olvasmányélményt nyújtott, amelyben nem annyira