Guy de Maupassant (1850?1893) a XIX. század népszeru francia írója, számos novellát, regényt, színdarabot, és mesét írt. E regényében a nemesi származású Jeanne életét kísérhetjük végig: a boldog, romantikus leány, hogy változik meg évek alatt kiábrándult, szenilis idos asszonnyá.
?Édes, szabad élet várt most Jeanne-ra.
Szállítás:
Azonnal
Elérhető nálunk:
.ePub formátumban
Eredeti ár:
990 ,-
Adatok
Raktári kód:
146358
ISBN:
9789633749425
EAN:
9789633749425
Gyártó kód:
7359
Megjelenés:
2011.
Nyelv:
magyar
Guy de Maupassant (1850?1893) a XIX. század népszeru francia írója, számos novellát, regényt, színdarabot, és mesét írt. E regényében a nemesi származású Jeanne életét kísérhetjük végig: a boldog, romantikus leány, hogy változik meg évek alatt kiábrándult, szenilis idos asszonnyá.
?Édes, szabad élet várt most Jeanne-ra. Olvasott, álmodozott és magányosan kóborolt a környéken. Lassan imbolygott az utakon, gondolatai álomvilágába veszve, máskor meg kis szökkenésekkel futott le a parányi, tekergo völgyekbe - körülötte mint aranyhímes püspöki palást borult a dombokra a fürtös zanót cserjéinek gyapjas virága. Az eros, édes szag felforrt a tüzelo fényben, megrészegítette, mint az illatos bor, a partra verodo hullámok távoli zajában ot magát is valamilyen ismeretlen hullámzás ringatta.
Néha bágyadtan végigfeküdt egy domboldal suru füvén, és néha - amikor a völgykanyarulatban, a tölcsérszeruen összeéro, gyepes lejtok mögött hirtelen meglátta a kék tenger napfényben szikrázó háromszögét, a távolban egy vitorlát - féktelen öröm kapta el, mintha a felette lebego boldogság közelítette volna meg titokzatosan. A tiszta táj gyengéd szépsége, a kerek láthatár nyugalma megszerettette vele a magányt. És oly sokáig ült egy-egy dombteton, hogy a kis mezei nyulak már ott ugráltak a lába elott.?
?Édes, szabad élet várt most Jeanne-ra. Olvasott, álmodozott és magányosan kóborolt a környéken. Lassan imbolygott az utakon, gondolatai álomvilágába veszve, máskor meg kis szökkenésekkel futott le a parányi, tekergo völgyekbe - körülötte mint aranyhímes püspöki palást borult a dombokra a fürtös zanót cserjéinek gyapjas virága. Az eros, édes szag felforrt a tüzelo fényben, megrészegítette, mint az illatos bor, a partra verodo hullámok távoli zajában ot magát is valamilyen ismeretlen hullámzás ringatta.
Néha bágyadtan végigfeküdt egy domboldal suru füvén, és néha - amikor a völgykanyarulatban, a tölcsérszeruen összeéro, gyepes lejtok mögött hirtelen meglátta a kék tenger napfényben szikrázó háromszögét, a távolban egy vitorlát - féktelen öröm kapta el, mintha a felette lebego boldogság közelítette volna meg titokzatosan. A tiszta táj gyengéd szépsége, a kerek láthatár nyugalma megszerettette vele a magányt. És oly sokáig ült egy-egy dombteton, hogy a kis mezei nyulak már ott ugráltak a lába elott.?
Vélemények
Hírek
