Palotai Boris népszeru regénye, a Keseru mandula 1958-ban jelent meg eloször, nagy port kavarva, s heves indulatokat kiváltva, ami nem csoda, hiszen elsok között adott hírt szépirodalmunkban arról a hatalmas válságról és szenvedéssorozatról, amelyen a koncepciós perek áldozatainak hozzátartozói, sokszor éppen a leghívebb, legmeggyozodésesebb emberek mentek keresztül a társadalmi számkivetettség lefelé vezeto állomásain. Ennek a regénynek is no a hose, Jovics Zsuzsa, akinek a férjét ártatlanul letartóztatták, s a fiatal, szerelmes, tehetségére éppen rácsodálkozó asszony egyenes, nyílt természete nem könnyíti meg az elárvult család számára a bizonytalanság elviselését, a ?miért nincs bunöm, ha van? érzésével való együttélést az ötvenes évek elso felének nyomasztó hétköznapjaiban, mert négy esztendeig senki sem mondja, mondhatja ki nyíltan, hogy itt valami jóvátehetetlen, végzetes hibának kellett történnie, hogy a férje ártatlan.