?Szeretem olvasni, ami elmúlt, ami megtörtént, ami bevégzett.Ez megnyugtat és csak szórakoztat, nem izgat, mint a most történo. Szeretem olvasni az útleírásokat és élettörténeteket, és mióta öntudatra ébredtem, mindig vágytam a magam életrajzát olvasni, mint készet, mint egészet. Sokszor elkezdtem a megírását. Nagy köteteket írtam tele. Tíz ilyen füzet megtelnék vele# annyit, vagy még többet is írtam magamról, életemrol, pályámról, és pályatársaimról, pajtásaimról, vonzalmaimról és sokat gyulölségeimrol ? errol nagyon sokat és mindezt csupa szuperlatívuszokban. Idonként, minden két-három esztendoben elolvastam, de egypár jegyzetet kivéve belolük el is égettem, oly gyermekesen indulatosak voltak. Vonzalmaim és ellenszenveim, tetszésem, hálám vagy fölháborodásom, olyan keresetlen és eroszakos lármának tetszett, amikor egyfolytában olvastam el azt, amit idonként leírtam, hogy az ízlésem tiltakozott ellene.?