E kötet hét novellát és egy izgalmas kisregényt is tartalmaz, a Hetedik évet.
A Hetedik év olyan történetet mond el, mely csakis akkor és csakis ott történhetett meg, amikor és ahová Palotai Boris helyezte az idoben és a térben. Egy múlt nélküli, a semmibol épülo városban, az ötvenes években. Ahol a legkülönbözobb emberek keveredtek el egymással a munkásszállások és az építkezés állványainak egyenloségében, ahol nem lehetett tudni, honnan, miképpen került közéjük valaki. Ahol az, aki akarta, tökéletesen eltemethette múltját. Itt valóban megeshetett, hogy egy muvelt polgári család féltett sarja, egy mérnök, házasságot köthetett egy segédmunkással, akirol elég volt annyit tudnia, hogy boldognak érzi vele magát, s elhessenthette a feltolakodó kérdést: hogyan élt ez a gátlástalan, jóvéru no azelott. Megelégszik annyival, amennyit az asszony elmond életérol, s amit elhallgat, aláaknázza házasságukat.