A magyar irodalom számolatlanul tartogat meglepetéseket. Elfeledett vagy föl sem fedezett csemegéket. #A régmúltról ezt bizonnyal tudjuk, a közelmúltról nem hittük. A Hét 1893-as számában bukkant föl eloször egy érdekes levélíró egyéniség, Emma asszony aláírással, hogy aztán többé-kevésbé rendszeresen tanúja legyen ? noi szemmel ? egy színes, izgalmas, ellentmondásos korszaknak.Ignotust elsosorban irodalomszervezoként, kritikusként tartottuk számon, szépírói, költoi próbálkozásait kevéssé becsültük. Ez a levélsorozat azonban mesteri szépírói munka. Úgy tunik, hogy muveltsége, sziporkázó szellemessége, eleganciája ezekben a levelekben bontakozhatott ki a legteljesebben. Nemcsak azzal ragadtatja el az olvasót, hogy széles körképet fest a képzeletbeli Emma asszony koráról, hanem azzal is, hogy valóban karakterisztikus, sokoldalúan ábrázolt noalak bontakozik ki elottünk a levelek nyomán.