„Jó volna megérni a kés? öregkort. Jó volna nagyszül? módjára hallgatni, mosolyogva, hogy a gyermekem a gyermekének meséli: ?tudod, mikor én gyerek voltam, az akkori hadászati tudomány szerint erny?vel ugrottak ki a repül?gépb?l a katonák?. S az unoka fitymálva kérdené: Ejt?erny?? Hát az minek? Olyan ócskaság? Ma már ki sem kell ugrani, ma már… Vajon, mit mondana?” – A Családi mondakör történetei, anekdotái ezek a mesék, a múlt értékes darabkái. Személyes vallomás, mely különös társadalmi és történelmi érzékenységgel mutatja be nemcsak a család történetét, de azt a világot is, mely Ignácz Rózsa szül?földjét jelenti.