Cholnoky László (Veszprém, 1879. július 11. ? Budapest, 1929. április 21.) író. A történelmi Cholnoky család tagja, Cholnoky Viktor és Jeno öccse.
Veszprémben a Piarista gimnáziumban érettségizett.
Budapesten a Kereskedelmi Akadémiára járt, de tanulmányait félbeszakította.
1906-tól csak az írásból élt. Eloször újságíróként helyezkedett el, késobb már csak szépirodalommal foglalkozott. Írásai többek között a Magyar Géniuszban, a Vasárnapi Újságban, a Nyugatban jelentek meg.
Sokat éjszakázott, az alkohol rabja lett, majd hajléktalanként az utcára került. Hajnóczy mellett egyike azon magyar íróknak, aki szinte orvosi precizitással, de szépirodalmi szinten tudta ábrázolni az alkoholfüggoséget. Magányos volt, kerülte azokat a helyeket, ahol írótársaival találkozott volna. Írásaiban sokszor elofordul az öngyilkosság, mely szinte elorevetítette sorsát.
1929 áprilisában hunyt el. A Prikk mennyei útja egy megállíthatatlan elmezavar krónikája, ahol végül is a tébolyodott hos felakasztja magát. A Bertalan éjszakájában, talán legkitunobb elbeszélésében, a reményét és élete értelmét vesztett Bertalan a Dunába öli magát, akárcsak néhány év múlva az író.
Az öngyilkosság lehetosége, az értékvesztett, kilátástalan életbol való önkéntes kilépés Cholnoky László muveinek meghatározó eleme. A Cholnoky fivérek legfiatalabbja kora jellemzoen sötét alakja, bohém típus az önromboló fajtából, az alkohol rabja, tollából így születhettek a testi-lelki függoség dermesztoen hiteles, egyben magas esztétikájú prózaisággal bíró leírásai.