A Prométheusz-rejtély (1973) a kritikusok és maga az író szerint is életmuvének csúcspontja. A muvészi siker magyarázata az, hogy Mesterházi Lajosnak ebben a muvében sikerül olyan homogén közeget teremtenie, amelynek egységét nem bontják meg idegen, oda nem illo elemek. APrométheuszszervesen kapcsolódik a hatvanas évek magyar prózairodalmának egy jellegzetes alakulatához, nevezetesen a "parabola-, ál-történeti- és esszéregény" típusához. Mesterházi regénye tehát nem a mufajválasztás szempontjából foglal el különleges helyet. Egyedisége a mitológiai anyag rendkívül szabad, ugyanakkor sajátos módszertani következetességgel történo kezelésében áll.