Aki hírlapi cikkeit olvassa, valóban csodálkozhat polihisztori hajlamain. Mi mindent tudott az az ember, aki etruszkokról és magyarokról, Napóleon-kultuszról, koleráról, vándormadarakról, fajok kongresszusáról, bányarémrol, vámpírokról, szivarokról, árjákról, földrengésrol, muzsikáról mert írni. Lexikonok voltak a kedvenc olvasmányai. Testvére, Cholnoky László kételkedik tudása értékében: ?sokat tudott, de mindent csak félig?. De amit leírt, azt mégis milyen érdekesen és milyen hevesen tudta! Nem is tudásának értéke a lényeges, hanem sokoldalú érdeklodésének ténye. Mi minden izgatta a fantáziáját! Milyen örömmel ragadott meg mindent, amibol paradoxot és groteszket lehet építeni!... ?A halott matériát itt valóban a líra eleven vérhullámai járják át.?Nemcsak a szerkesztésnek, a stílusnak is érzékeny és tudatos muvésze volt. Árnyalt, változatos, kipoentírozott mondatokat írt, melyek játékos könnyedséggel alkalmazkodnak a tárgyhoz, tudott ünnepélyes lenni, pompásan értett egy pajzán, a történet mögül ki-kiszóló mesehanghoz, még a szójátékokat is szerette...Értett a régiekhez, megelozött moderneket, irodalmunk szorgalmas ?felfedezoi? miért nem vették még észre?