??ha feltámadna halottaiból a nagy Széchenyi, s végigjárná ezt az országot! Ha látná a fényes fovárost, melynek Európa világvárosaitól nem kell szégyenkeznie, a Duna hátán tovasikló gozhajók raját, a palotasorokat, melyek félszázad alatt mintegy varázsütésre szegélyezték a széles utcákat, a Vaskapu sziklamedrében biztosan közlekedo hajókat? a gyárak füstölgo kéményeit: hogy feldobogna a szíve a büszke örömtol?
? Nem voltam rossz prófétája hazámnak, nem voltam rossz napszámosa a nemzetnek. Teljesedett mindaz, amit elore hirdettem a kétségbeesés napjában, bár okulnál belole én édes nemzetem, tanuld meg belole a munka, a kitartás mindenható erejét!
Az ércszobor, mely ott áll a Lánchíd elott, néma és komoly# de az a Széchenyi, kinek szelleme lebeg a haza felett, s ott él az elmék és szívek redoiben, olyan beszédes. Lelkesít minden szava, drága oktatás minden igéje.
Az élteto eszme Széchenyi hazaszeretete, mely henye szó helyett tettben nyilatkozott.
?Csak a gyenge szereti önmagát, az eros egész nemzeteket hordoz szívében.?